Nos ez 3 olyan dolog, ami mostanában fontos része a mindennapjainknak. A telet szeretjük, bár ha nagyon hideg az mégsem annyira jó, de olyankor is jól el van ha talál játszótársakat, akikkel lehet rohangálni.

A hó. Nos bátran kijelenthetem, hogy Monty hó iránti szerelme legalább olyan nagy, mint az enyém! =) Az első nagy hó alkalmával rájöttem, hogy legbelül tuti valami északi kutya, akinek állandó hóra lenne szüksége. A hó neki nem mást jelent mint a végeláthatatlan játék, a fura fehér izé, amiben jókat lehet csúszkálni, a megehető hógolyókat és még sok szuper dolgot.

A só. Utáljuk. De tényleg, nagyon és őszintén utáljuk. Legszivesebben azt sóznám le, aki egy tonna sót szór az utakra, meg járdákra meg mindenhova. Borzasztó módon fáj Montynak a só. Olyannyira, hogy a nagy sózások idején kénytelen vagyok ölbe vinni a parkig, mert máshogy nem lehet. Mikor erre rájöttem, az úgy történt, hogy nyüszítve lassan haladtunk, és ő emelgette a mancsoskáit, majd egyszer csak nagyon fájdalmasan kezdett nyüszíteni, megállt, és egyszerre 3 lábát próbálta felemelni, és elborult. Annyira fájt neki, hogy fel sem tudott állni. Szóval ekkor döntöttem el, hogy inkább ölben elviszem a tiszta hóig, nem akarom, hogy komolyabb kárt tegyen a só a mancsában.

Ma végre ismét havazik, én kezdek meggyógyulni, ugyhogy ismét kiélvezhetjük majd a tél adta szuper lehetőségeket és a só miatti nehézségeket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.