Megint vége a hétvégének =(

Ez jó és mozgalmas két nap volt, és ami a legfontosabb: elgondolkodtató is egyben. Pénteken nem is tudom miért és hogyan elővettem az ágyát, amit még baba korában varrtam neki. Azért lett elrakva mert nem szerette, ráadusul a fáradtságos munkával elkészült személyre szabott huzatot is megsemmisítette :) Na, most hogy elővettem, és ő meglátta azonnal odarohant és rávetette magát. Azóta csak és kizárólag azon alszik. Úgyhogy el is határoztam, hogy a héten rendbeteszem a huzatot, hogy ne a belső menjen tönkre, piszkolódjon. Majd teszek fel képet is :)

Szombaton már 11-kor találkoztam Rémusszal, Szergejjel és Bodzával Nehru parton, azzal a céllal, hogy elfáradjanak a rosszaságok mire 1-kor kezdődik a suli. Monty hűen önmagához talált egy emberkakit, és elkezdte befalatozni, de nekem ez már sok volt, mert mindig ezt csinálja, próbáltam letiltani, de nem ment =( Most otthagytam Rémuszra, én meg elmentem a boltba fogkrémért.. Mikor visszaértem pórázon odasétáltam vele a tett helyszínére, kezemben a lecsavart kupakú fogkrémmel. Hát igazából sokat nem teketóriázott, egyből nekiállt enni, ráüvöltöttem- kb semmi hatása nem volt, úgyhogy elrántottam és adtam a tubus tartalmának egy részét a szájába nyomtam. Nagyon szenvedett, de tényleg. Ennek a ruhám látta a legtöbb kárát :P Viszont kb 15 perc mulva még mindig pórázon megint odasétáltam vele, de már meg sem mertem közelíteni. Azt hittem végre leszámoltunk az emberkaki evéssel. De ma (vasárnap) reggel kiderült, hogy nem =(

A suli mind a két nap nagyon tetszett, igazán szuper volt, ráadásul Rémusszal is rengeteget beszélgettünk kutyás dolgokról, ami szintén nagyon jó volt. Szombaton találkoztunk Fruzsival és Gyurmával is =)

Szombaton is és vasárnap is megcsináltuk egyszer a vizsga feladtsort. A szombati vizsga jobb volt, mert ott nem buktunk meg. Ma pisilt a pályán!!! Ez elég para azért =( A legnagyobb baj nálunk az, hogy nem tudom rávenni, hogy rám figyeljen. Elmegy szaglászik, és csak akkor csinálja a feladatot, ha kedve van hozzá. Mindent tud, hogy mit kell csinálni, és ha csinálja, akkor megy szépen, de rávenni, hogy figyeljen, az nagyon nehéz. És akkor még a helyben maradás problémáról nem is beszéltem... Már azért néha el tudok menni tőle 20 méterre, de ha hívom akkor már nm tudom lefektetnibár most ez zavar a legkevésbé. Arra gondoltam, hogy csütörtökig, vagy péntekig, még gyakorulunk, és kb egész nap vele fogok foglalkozni, többet, mint egyébként szoktam, és akkor ha péntek szombat szobanövény üzemmódba kapcsolunk, akkor talán jobban vágyik majd a foglalkozásra vasárnap a vizsgán.

Kérdeztem ma Enikőtől, hogy mit tehetnék, hogy figyeljen rám, de azt mondta hogy nehéz eset, mert szombaton azért nem figyelt, mert "köcsög terrier" volt, ma meg azért mert annyira félt, hogy nem mert semmit csinálni. Ki is kellett oldanom a "vizsga" előtt.

Furcsa, hogy most annyira más dolog motivál abban, hogy sikerüljön a vizsgánk, mint az alapfoknál. Akkor az volt bennem, hogy úristen mennyire ciki megbukni, most meg az, hogy azért lenne jó megcsinálni, hogy mehessünk ÖV-re, hogy végre javuljon a kis pocok életminősége. Az se érdekel, ha épp csak, hogy átcsusszanunk, majd késöbb lehet még javítani. Volt szombaton Örző-Védő ösztön teszt. Igazából nagyon kiváncsi voltam, és bár ismerve Montyt nem számítottam nagy bátorságra, de ennyi rémületre sem.. 6 méternél közelebb nem mert menni Tamáshoz (ő csinálta az ÖV-t), behúzta a farkát és ugatott. Tamás lefeküdt a földre, úgy adott neki pár jutalomfalatot, amit nagy nehezen elvett tőle, de ha csak levegőt vett Tamás, Monty akkor is elfutott. Szóval kutya nélkül beszélgettünk Tamással, mondta, hogy nekünk kötelező az ÖV, és hogy Montyban nagyon mély és régi trauma van. Mondta, hogy sok kitartás kell majd hozzás, és nem szabad akkor sem feladni, ha hónapokon át úgy látszik majd, hogy nincs változás. Most úgy gondolja, hogy egy év, vagy kicsivel hosszabb idő alatt tudja ezt a traumát eltüntetni belőle, de mondta azt is, hogy nem biztos, hogy maradéktalanul, de legalább boldog életet élhet utána =)

Nem tudom, hogy ki bántotta Montyt amikor még pici volt, de nagyon utálom! Még csak 1 éves és mindentől fél. És még 1 év, hogy rendes élete lehessen. Nem tudom kinek volt szive tönkretenni egy élőlény életét...

Tehát most azon izgulok, hogy sikerüljön a vizsga, hogy megkezdhessük a hosszú utunkat a kiegyensúlyozott, és talán egy boldogabb élet felé. Azért is írom ezt le, mert ismerve magam lessz amikor majd úgy érzem, hogy feladom, és akkor majd ha ezt elolvasom már nem is akarom majd feladni :) Szeretem ezt a kis pockot, és azt szeretném, hogy jó élete legyen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.