Általában és normálisan szeretem a karácsonyt, összegyűlik a család, meg minden ilyenkor szokásos dolog.

Idén kifejezetten hálás lettem volna, ha elmarad a karácsony, vagy nekem nem kell részt vennem rajta. Nem kicsi a család, értsd ez alatt, hogy kb 20an gyűltünk össze Zircen a Mamámnál. Ott volt kicsi nagy, mindenki és Monty.

Katasztrófa volt. Mindenki Montyt akarta simogatni, játszani vele én mondtam mindenkinek, hogy hagyják békén, ez neki nagyon nagy stressz. A kutya reggel 7től megállás nélkül ugatott, félt, akkora para volt rajta, ami ritkán látni. Kötelező kis idejű jopofi után kivittem Apuval Bakonybélbe 1-2 órára. Ott aztán megnyugodott, rohangált, és jól érezte magát. De hát vissza kellett menni. Minden kezdődött előről. Nem számított mit mondok, ott mindenki jobban értett nálam a kutyákhoz, és persze 1-2óra után nagy közös egyetértésben megszületett az ítélet, miszerint ő csak egy városi elkényeztetett buta kutya, mert ha nem így lenne, kedvelné az embereket.

Ezek után jobbnak látnám, ha a nap maradék részét nem töltöm ott Montyval, úgyhogy elmentünk és egy hatalmasat sétáltunk, és mire visszaértünk szerencsére már indultunk is haza, ahol aztán úgy aludt az egész napos feszültség után, mint aki még sosem aludt.

Azért is lett volna jó kihagyni a karácsonyt, mert azóta megint visszaesett. Úgy értem, hogy ismét ugyanolyan félős, mint a kutyasuli kezdetekor. A szeptember óta nehezen elért javulás szertefoszlott. Úgyhogy az igazi karácsony az lesz nekünk, ha elkezdhetünk végre ÖV-re járni =)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.