Kicsit el vagyok keseredve mostanában. Néha úgy gondolom, hogy sose fogom tudni helyrehozni és olyan szintre jutattatni Montyval a kapcsolatunkat amilyenre szeretném, és hát a tanítással is vannak gondjaim.

Monty szerdán (25-én) volt 1 éves =) Mikor hazahoztuk akkor azt hittem, hogy mire ez az apróság egy éves lesz, kb mintakutya és mintagazdi leszünk. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ettől fényévekre vagyunk.

Meg kell tanulnom őt, úgy értem még ma is millió viselkedése van amit nem értek, fogalmam sincs miért csinálja, és bizony néha elszakad a cérna és közel kerülök ahhoz, hogy feladjam. Például itt van a sípolás. Rémusz szerint cuki :) ami igaz, ha csak ritkán hallja az ember. De ha 0-24ben sípol az már igazán idegesítő. Sípol, ha örül, sípol ha akar valamit, sípol ha játszunk, sípol ha tanulunk, illetve itt nem mindig, igazából csak akkor nem ha alszik. (Most ránéztem és úgy alszik, hogy mind a 4 lába égnek áll =)  ) Imádom ezt az akaratos kis pockot :)

A játék a másik. Újra meg kell tanulnom játszani vele mindenféle segédeszköz nélkül. Régen, mikor apró volt még, akkor ebben nagyon jók voltunk, manapság épp hogy megy. Úgyhogy szoktam próbálkozni vele, újra megszerettetni vele a közös játékot, de legtöbbször az a vége, hogy ő totál beindul, és olyankor eldurvul és nem direkt, de valahogy mindig az lesz a vége, hogy valami vérző sebem keletkezik. Gondoltam már arra, hogy ha foggal hozzámér, akkor elfordulok és egy ideig levegőnek nézem amíg picit meg nem nyugszik, de akkor hogy jön rá arra, hogy velem játszani jó móka és nem csak arról szól, hogy folyton lefordulok róla?!

A harmadik a tanítás. Sokkal jobban élvezzük mindketten ezt a második tanfolyamot. :) Igazából titokban már tervezgetem, hogy ha sikerül a vizsga miket fogunk még megtanulni, és milyen foglalkozásokra fogunk járni. Még csak 1 éves, még rengetek évünk van tanulni, minden bele fog férni, amit élvezünk=) De a probléma nyilván nem ez. Van nekünk egy hatalmas mumusunk: helyben maradás. Norcsii mondta, hogy szeretessem meg vele első körben az ülést, fekvést, és ezt nagyon sok jutalomfalattal érhetem el. Tök lelkesen próbálkoztam, próbálkozok (egyre kevésbé lelkesen). Halom virslit kapott agyon dicsértem ha velem szemben ült, vagy feküdt. Még időt és távolságot sem növeltem. De még így is megunja. Kb 1-2 perc után elkezd sípolni, majd feláll és elmegy szaglászni. Már itthon sem megy, úgyhogy biztosra veszem, hogy én csinálok valamit irtó rosszul, csak nem tudom mit. Ma kimentünk a népszigetre, jött velem egy barátnőm is, ott sétáltunk egy nagyot, majd picit gyakorolni szerettem volna Montyval, ami csak félig jött össze. Néhányszor le tudtam ültetni meg fektetni, meg talán kétszer lábnálkerült, de ezekből ennyi volt. Elment, mit elment, elfutott szimatolgatni. =( Aztán elővettem a bóját, és azt gyakoroltuk, azt meg egyszerűen imádta. Simán ment a tíz méterről kiküldés és ott fektetés :) Ezt gyakoroltuk egy ideig, aztán engedtem játszani, meg rohangálni. De nem akart, ő még bójázott volna. Aztán csak ment egy idő után tovább futkározni.

Este még klikkereztünk kicsit, megint ültünk, feküdtünk, aztán gyakoroltuk a trükköt, amit meg kell tanulni házi feladatnak. Már egészen jól megy, ma sikerült pálca nélkül is =) Viszont rájöttem, hogy nagyon rosszul választottam trükköt. Azt tanuljuk, hogy ha előrehajolok ő felugrik a hátamra. De mivel nagyon pici, én nem tudok annyira lehajolni, hogy rám  tudjon ugrani, ez csak úgy megy, ha én a földön térdelek :) Most töröm a fejem, valami klasszabb dolgon. Szerencsére hihetetlenül gyorsan tanul pálcáva és úgy is ha neki kell rájönnie, hogy mi a feladat :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

frzs 2009.11.27. 21:20:26

szerintem tök jó, hogy látod a problémákat, és tudod, hogy meg akarod változtatni őket. ez az első lépés. majd jön a többi is, meglátod!
nekem a középfok után pár hónappal kezdett rendeződni a kapcsolatom Gyurmával. valahogy addigra érett be egy csomó minden, addigra ismertem meg annyira, hogy kommunikálni tudjak vele. és néha még most se igazodom el rajta.
jó úton haladsz, fel a fejjel!

Válasz erre 

csíra 2009.11.29. 23:16:51

Szerintem is sok múlik az időn. Azért egy évesen még nem nőtt be Monty feje lágya, pláne hogy terrier. Ha én az lennék, én sem szeretnék helyben maradni, még kajáért cserébe sem. Értem én, hogy meg lehet tanítani, meg az élete függhet tőle, de sztem tudja ő, hogy mit szeretnél tőle, de talán az ösztönök és a kiváncsiság MÉG sokkal erősebb a kajánál. Nálunk is volt így, és másfél éves koráig sok gondom volt Kuszkóval. Utána szinte hetente változott hatalmasakat, szemmel láthatóan érettebb lett, jobban figyelt rám és már nem a kiváncsiság hajtotta, hajlandó volt várni, megcsinálni a feladatot, aztán mehetett a dolgára. És úgy éreztem, hogy akkorra értette meg, hogy mit is akarok tőle, azazhogy miért is akarom tőle, hogy csináljon ezt vagy azt. Neki is összeállt a kép, szinte éreztem, hogy kezdett teljesen megbízni bennem, megértette, hogy van értelme annak, amit csinál és hogy játék közben is "tudja használni" a parancs szavakat: a szóbeli segítségemmel távolról tudom az "elveszett" labdához odairányítani.
Ma pl látott egy olyan varjút (kiváló hajtanivaló) amelyik a villamossínen ácsorgott. Persze ő bemérte, megmerevedett, majd elindult hogy becserkéssze. Amikor észrevettem, hogy melyiket szúrta ki magának, rá kellett szólnom, hogy álljon meg ott ahol van. És megállt. Hátranézett, nézett engem hosszasan, hogy komolyan gondoltam-e. És látta, hogy igen, nem viccelek, visszafordult még a varjúhoz, toppantott egyet, és az ellenkező irányba futkorászott egy nagyot, a képzeletbeli varjút üldözve, ezúttal a biztonságos rét felé.
Ezt nem csinálta volna meg másfél éves kora előtt, ha a fejem tetjére állok, akkor sem.
Szóval türelem, lassan de biztosan beérik a gyümölcse a munkátoknak, Monty nagyon eszes kutya, csak ki kell várni, amíg kicsit komolyodik és 100%-ig összeszoktok.
Ez az igazi kihívás, nem "álomkutyát" tartani :) Hajrá!

Válasz erre 

kiscsirke#13 2009.12.09. 09:27:19

@muzsimuzsimuzsika: örülök, hogy megírsz ilyeneket, mert jó érzés tudni, hogy másnak is voltak hasonló problémái, és hogy ez tényleg rendeződhet :) bár még távolinak tűnik egy olyan kapcsolat mint közted és Gyurma között van, de már legalább tudom, hogy el lehet érni, még akkor is, ha most épp nem a legjobb =)

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: